1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond.
Ez a törvény a becsület törvénye. A cserkész egyeneslelkü, feltétlenül igazat mond, tudja, hogy a jellem alapja az igazlelküség, minden hazugság, ferdítés, képmutatás, alattomosság elutasítása. Kényelem, lustaság, tehetetlenségi érzés anyagi előnyök, megannyi ok az igazság útjának elhagyására. A gyávaság, felelőtlenség, a rosszakarat forrása lehet a tudatos hazugságnak. Az önsajnálat megnyitja az utat ahhoz, hogy magunknak is hazudjunk, s ettől már csak egy lépés a kórosan önző személyiség, aki mindig és kizárólag csak saját hasznát keresi. A cserkész viccből, vagy kíméletből se hazudik, az más kérdés, hogy ész és szív dolga a kíméletlenség elkerülése útjának megtalálása. Ez azt is jelenti, hogy az igazlelküség alól nincs mentség, nincs kivétel.
Persze az egyeneslelküség nem jár, nem járhat minden esetben az igazság durva, megfontolatlan kimondásával. Néha szabad és kell hallgatni, kitérő felelelet is adható akkor, amikor az igazság kimondása többet árt, mint használ. Nem szabad viszont elriadni az igazság egyértelmü kimondásától, beismerésétől. Ha a szó, a gondolat útja gyakran egy sík alföldön kanyargó folyó útjára emlékeztet, az igazság kimondása átvágja a kanyarokat, meggyorsítja gondolataink áramlását, lehetővé teszi, hogy két vagy több tisztességes ember a megszokottnál egyszerűbben és hamarabb kerüljön közös nevezőre. Ami egyben azt is eredményezi, hogy a cserkész szavában meg lehet bízni, a cserkész tudja és vállalja azt, hogy az igazi emberi közösségi élet alapja az őszinteség, a kölcsönös bizalom, a feltétel nélküli igazmondás. És gondoljatok a megfelelő angol cserkésztörvényre a cserkész szavahihetőségével kapcsolatosan.
2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik
A második törvény a hűségé. A cserkésznek, éppúgy, mint minden más embernek kötelességei vannak, amelyeket teljesít. Csakhogy míg más ember a kötelességeit esetleg ógva-mógva végzi, vagy egyszerüen megfeledkezik róluk, a cserkészt a Törvény emlékezteti vállalt kötelességeire és cserkészöntudata készteti arra, hogy ezt jókedvvel tegye. Felelőtlen egyén az aki a kötelességeit semmibe veszi, vagy aki csak a neki tetsző feladatokat vállalja a reá háruló munkából. A cserkész minden feladatot tiszteséesen és idejében teljesít, mert tudja, hogy ennek eredményeképpen a közösség is előre lép, de az egyén is nyer, ha mást nem, a jól végzett munka örömét, a saját kényelmességgel, lustasággal, emberi gyengeséggel való megvívás sikerélményét.
A cserkész Istennek imádással, szeretettel, engedelmességgel tartozik, azzal, amit együttvéve vallásos lelkületként is meg lehetne határozni, s ami a mindennapi életben a keresztény emberi magatartásban nyilvánul meg. Ennek lényege Isten és embertársaink szeretete. Az elsőnek úgy tehet eleget a cserkész, ha életét Isten igazságaihoz szabja s egyházának parancsai, előírásai szerint él. A második gondolatban benne van a legszélesebb közösség, az emberiség egészének szeretete, szükebb közösségünk, népünk, embertársaink, családunk megbecsülése, mások megértése, de az is, hogy ez a szeretet cselekvő, tettekre serkentő.
A haza iránti kötelessség teljesítése szintén egyértelmü. Szeretjük szülőföldünket, ragaszkodunk hozzá, ismerjük. Szeretjük a mellettünk, velünk élő embertársainkat is, képesek vagyunk megérteni, elfogadni őket olyanoknak, amilyenek, ugyanakkor igényeljük, hogy bennünket is olyannak fogadjanak el, amilyenek vagyunk. Védjük, óvjuk azt a földet, amelyen születtünk, elismerjük mindenkinek azt a jogát, hogy felvállalja a közös gondokat, s közösen, a haza minden polgárával együtt munkálkodjék a közös haza hasznára.
Az embertársaink iránti kötelesség teljesítésének követelménye tulajdonképpen önzésünk féke akar lenni. Nem bennünket kell megértsen mindenki más, nekünk kell megértenünk másokat, empátiás, beleérző képességünk serkentője kell, hogy legyen ez a törvény, s ennek harmadik követelménye. Nem csak nekünk kell boldogulni, de mellettübnk másnak is hely kell, hogy jusson az emberiség nagy, közös asztalánál. Az "ember embernek farkasa" vastörvénye helyett a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" igazsága kell, hogy vezérelje a cserkészt.
3. A cserkész ahol tud segít
A szolgálatkészség törvénye tulajdonképpen az előző törvényben foglaltak egy részének leegyszerűsített, hétköznapi nyelvre fordított megfogalmazása, a másokért is való élet igényének gyakorlati követelése. Ezt ismerik legtöbben a kívülállók közül, ezen is élcelődtek legtöbben a cserkészet létrejötte óta. Hogy is ne, elvégre megmosolyogtató az a tizenéves, aki ahelyett, hogy két könyökkel, bakanccsal verne magának utat a zsúfolt buszra, előreengedi a nagymamát, a szomszédék copfos kislányát, esetleg még fel is áll kényelmes ülőhelyéről, mert mellette idősebb úr próbál egyensúlyozni, akinek láthatólag kényelmetlen a lábon való utazás.
Nem élcelődünk a cserkész segíteni tudás különféle változatain. Negyedmilliárd ember élte meg a cserkészet megalapításától eltelt szinte száz év alatt a napi jótett teljesítése okozta sikerélményt, ma 25 millió cserkész tevékenykedik a világ cserkészszervezeteiben, képzeljük el, hogy milyen lett volna, milyen lenne világunk a cserkész jócselekedetek nélkül. Hogy jóvátehetetlen gonoszságok történtek és történnek, az sajnos igaz. De mennyivel több ilyen gonoszság bántaná az emberiség lelkiismeretét cserkész jócselekedetek nélkül...
Vigyázat: a napi jócselekedet mindenekelőtt másoknak, másokért tett szolgálat, ha kell, az áldozatig elmenően. Ugyanakkor emellett, ezzel párhuzamosan magunkért is kell tennünk mindennap valamit. Segíts magadon és Isten is megsegít! Ha napi jótettünk megtételére hív fel a nyakkendőnk egyik szárára reggelenként megkötött kis bog, ugyanilyen bogot kell kötnünk a másik szárra is, ami önmagunk iránti kötelességünkre figyelmeztet, arra, hogy magunkkal szemben is felelősséggel tartozunk naponta tennünk kell valamit azért, hogy előbbre lépjünk, jobb, tökéletesebb, okosabb stb. emberek legyünk. Ez is benne van a segítés törvényében.
4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint
A testvériség törvényét nem kell magyarázni. Testvérek vagyunk Bi-Pi nemes gondolataiban, a cserkésztörvények, bár más-más nyelven, más-más megfogalmazásban, de lényegileg ugyanazt mondják, és "similis simili gaudet" azaz hasonló a hasonlónak örül. A cserkészeszmény nemzetközi, elvárja minden más nép, mnemzet, kultúra megkülönböztetés nélküli megbecsülését, tiszteletét. Ugyanakkor nem követel lemondást a nemes hazaszeretetről, ellenkezőleg, elvárja ezt, mint ahogy megköveteli az anyanyelvhez, a nemzeti kultúrához való ragaszkodást, ezek megbecsülését, teljesjogú érvényesítését a cserkészélet, később a cserkészgondolkodású felnőtt társadalmi élete egészében.
5. A cserkész magával szemben szigorú, másokkal szemben gyöngéd
Az ötödik törvény az önfejlesztés, önnevelés és a lovagiasság törvénye. Továbbviszi az előző törvény második gondolatát, az állandó önértékelést jelölve ki teljesítendő feladatul. Légy önmagad legszigorúbb bírája - parancsolja a cserkésznek -, hiszen inkább magad ítélkezz tetteid fölött, mint, hogy mások tegyék ezt veled.
Ugyanakkor, bár nem szól arról, hogy mások tetteit enyhébben kell elbírálni mint a saját cselekedeteket, lovagiasságra figyelmeztet, arra, hogy vegyük tudomásul, hogy nem mindenki cserkész, nem mindenkitől várható el a tíz törvény életprogramként való betartása. Tőlünk viszont elvárható az udvariasság, a lelki finomság, az illemtudás, a gyengébbel szembeni megkülönböztetett figyelem és előzékenység még akkor is, ha ezek nem kifejezetten tizenéves tulajdonságok, s ha keleteurópai ifjúsági társadalmunkban egyelőre a lakosság legprimitívebb rétegeinek durvasága, közönségessége, nyelvhasználata a divat.
6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket
Egy Földünk van! - hirdetik a környezetvédők és igazuk van, hiszen egyelőre a távoli jövőbe vész az a lehetőség, hogy más bolygóra menekülhessünk, ha bolygónkat már tönkretettük civilizációnkkal. A hatodik törvény szó szerinti értelmezésben a környezetvédelem törvénye. A természet Isten legcsodálatosabb temploma, ahol levett kalappal illik járkálni, hiszen olyan csodáknak lehetünk tanúi, ha értő szemmel nézzük, avatott füllel hallgatjuk azt, ami körülöttünk történik, hogy egy életre feltöltődhetünk tőlük. Van azonban a törvénynek egy áttételes értelme is: romboló ösztöneink fékezését célozza. A tizenéves, de sokszor a felnőtt is azzal véli erejét, hatalmát kifejezni, hogy tör, zúz. Míg ezt saját tárgyaival teszi, lelke rajta, bár az emberi munka minden megtestesülése érték, azt megsemmisíteni bün. Sokszoros bün azonban az élet bármilyen formája, Isten bármiféle teremtménye ellen véteni, legyen az növény, állat, vagy természeti környezetünk egy hétköznapi eleme. És ezt meg kell értenie minden cserkésznek. Angol cserkészbarátainktól láttuk, hogy ők tüzet is csak kettévágott vashordóból készített, négy magas lábon álló rovertüzhelyeikben gyújtanak, hogy ne tegyenek kárt a természetben. A WOSM, a Cserkész Világszervezet 1994-es javaslatai azt ajánlják, hogy a tábori építmények készítésekor is tartóztassuk meg magunkat, mert a haszon, a sajátkészítésü kényelem nincs arányban a környezetben okozott kárral.
Persze magától értetődik hogy a cserkész nem zavarja, nem kínozza, oktalanul nem pusztitja el az állatokat, azt is meggondolja, hogy odahaza, a tömbház-lakásban tart-e állatot, s ha igen, milyent, hogy a kutyát-macskát nem csak kölyök korában szereti, de akkor is tartja, gondozza, amikor az az állati életkor végső határán már csak padlószőnyeghez hasonló módon, legfeljebb feküdni tud a fütőtest előtt. Az is egyértelmü, hogy nem vágunk ki fölöslegesen élőfát, nem ráncigálunk le durván ágat egyetlen szem gyümölcsért, túrára indulva legfeljebb hazatéréskor tépünk le pár szál virágot, örömöt szerezni az otthonlevőknek, az úton járunk, nem a kertésztől gondozott zöldterületen és így tovább. Lényeg a törvény értelem- és betüszerinti megtartása.
7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és kézségesen engedelmeskedik
A fegyelem és engedelmesség törvénye elsősorban saját lustaságunk, kényelemszeretetünk következményei alól szabadít fel. A táborhelyre érve legelőbb végigvágnánk magunkat a füvön, ennénk, innánk, játszanánk, legfeljebbeste, lefekvés előtt vernénk föl a sátrat. De az a kutya őrsvezető már is belénk köt, sátrat verni, de gyorsan, latrinát ásni, de azonnal, konyhát felszerelni, de rögtön. És a parancs parancs, engedelmeskedni kell, tehát előbb mindnet megcsinálunk legjobb tudásunk szerint, aztán este, ha van idő, akkor játszani is fogunk...
Szinte hallom durcásabb tizenévesek és aggályoskodó, nem cserkész felnőttek hangját, hogy ez katonásdi, parancsuralom, diktatúra, a személyiség elnyomása, elfojtása, fúj! Kérdezem őket: ha mindenki kedve szerint cselekszik, akkor mi lesz azzal a közös vállalkozással, amit egyénileg, de közösségben is vállaltunk, hogyan lesz például harminc túrázóból cserkésztábor? Ami nem csak tíz sátor egymás mellett de harminc ember közös távlatokból fakadó közösségi céljainak közös munka révén való megvalósítása, a munka közös megszervezése révén, hogy egy neves pedaógus gondolatát idézzem. A cserkészet lehetőséget teremt mindenki számára egyénisége maradéktalan kibontásához, de annyiban reprodukálja a mindennapi életet, hogy ennek során az egyén nem marad magára, hanem közösségben tevékenykedik. Az életben se egyének halmaza vegetál egymás mellett, az ember kisebb-nagyobb csoportok keretei között él, dolgozik, szórakozik, közösségi, vagy ha úgy tetszik, társaslény. Akinek mindig kell alkalmazkodnia másokhoz, s akihez másoknak kell alkalmazkodniuk. Ez pedig csak a fegyelem, a törvény tisztelete, betartása révén lehetséges.
- Ezt értjük, mondhatja eszmefuttatásunk ellenfele, de miért kell főnök és alárendelt, miért kell parancs, utasítás, főként, miért kell ezeknek jókedvvel és készségesen engedelmeskedni? A válasz egyszerü, azért, mert egy munkafolyamat végzői között mindig vannak gyakorlottabbak és kezdők, s az első csoportba tartozók nem csak végezni, de megszervezni és irányítani is tudják a munkát. Vak nem vezethet világtalant, viszont vakok között a félszemü már király, hogy két ismert közmondásunkat alkalmazzuk erre a helyzetre. Emiatt kell legyen vezető és vezetett. S hogy miért nem lehet demokratikusan választani például a vezetőt? Azért, mert a vezetés szaktudás függvénye, őrsöt például csak a három cserkészpróbát és az őrsvezetői próbát már letett őrsvezető vezethet, ez nem demokrácia, hanem szakismeretek kérdése. A hatékony munka végzéséhez pedig kéz kellhet száz, fej azonban csak egy, van valami igazság abban a mondásban, hogy ha azt akarod, hogy menjen a munka, nevezz ki egy vezetőt, ha azt akarod, hogy rosszul menjen, nevezz ki kettőt, ha pedig azt akarod, hogy ne menjen sehogy, válassz egy elnökséget. Az egymást keresztező munkaszervezési utasítások akadályozzák a munkát.
Az megint más kérdés, hogy a cserkész mindenekelőtt megbízik cserkésztársában, legyen az akár fölöttese, vagy alárendeltje. A parancsot nem katonaként, hanem munkatársként adja és fogadja, mint aki tudja, hogy ennek megvalósítása közös érdek, mindenki hasznára válik. A parancsot kapó nem kételkedik annak hasznában, sem a parancs kiadójában, mint ahogy a parancsadó se kételkedik abban, hogy szavai azonnal és fenntartás nélkül valóra válnak, épp a cserkész és vezetője közötti kölcsönös bizalom okán. Mindkét fél tudja, meg van győződve arról, hogy a fegyelmezetlenség, az anarchia, a rendezetlen viszonyok akadályozzák a hatékony, értelmes, célszerü munkát, sannak is tudatában van, hogy a cserkészfegyelem nem a rabszolga, vagy katona maradéktalan önalárendelése egy idegen akaratnak, hanem az a tudatos akarati erőfeszítés, amely révén képes az ember rendezett keretek között, irányítás és önirányítás hatására célszerüen tevékenykedni.
8. A cserkész vidám és meggondolt
- Micsoda ostobaság parancsba adni, hogy legyen egy gyerek vidám! - dohogott nem cserkész ismerősöm e törvény hallatán. Szó sincs erről. A nyolcadik törvény a vidámság ürügyén tulajdonképpen az önfegyelem, az önuralom igényét állítja a fiatal elé. Persze szó szerint is lehet érteni a dolgot, a fiatal legyen derülátó, vidám. Egy üditős üveget, amiben még van egy liter kóla, úgy is lehet nézni, hogy "milyen kár, már csak egy liter van benne', de úgy is, hogy "milyen jó, még van egy liter üdítőnk!". A második álláspont azonban kellemesebb közérzetet okoz. És kellemes közérzet hatása alatt jobban megy mindenféle munka.
Ehhez persze az szükséges, hogy fegyelmezni tudjuk érzelmeink minden fajtáját, legyen az indulat, hangulat, vagy tartós érzelem. Akarat, tudatos önfegyelem, a törvény javasolta derülátó szemlélet segíthet ebben.
Látszólag a vidámsággal állítja szembe a törvény a meggondoltságot. Ez azonban nem igazi szembeállítás, vidámság és szelesség, elővigyázatlanság gyakran összefolyik a tizenévek idején. A cserkésznek különbséget kell tennie derülátó, pozitív hangulat és a neveletlen, élettapasztalatok nélküli kamasz vagy ifjú zabolátlan magatartása között. Ennek a következményeitől szeretné megvédeni a cserkészt ez a törvény.
9. A cserkész takarékos
A kilencedik törvény a takarékosságot állítja a figyelem középpontjába. A törvényt értelmezhetjük szó szerint, hiszen a pénzzel, energiával, nyersanyagokkal való takarékosság mindinkább társadalmi és zsebünket érintő szükségszerüség. Viszont figyelnie kell a cserkésznek arra is, hogy a pénz, a tulajdon rabsága éppoly megalázó, mint a tékozlásból fakadó pénztelenség. Az anyagi javakat uralni kell, sugallja a törvény, meg kell szerezni őket, anélkül, hogy megtörnék jellemünket, anélkül, hogy minden gondolatunkat, cselekedetünket ez uralná.
Van a törvénynek egy rejtett üzenet is, ez pedig a pénzszerzésre vonatkozik. A takarékos cserkész maga keresi meg a pénzt, ami szükségletei kielégítésére kell, s ügyel javaira, hiszen a magáét költi. Ügyel más pénzekre is, kíméli a szülei javait, a közjót, nem kényszeríti családját fölösleges, elsősorban hivalkodásra szolgáló holmik megvásárlására, egyáltalán, igyekszik mihamarabb függetleníteni magát anyagilag. Viszont nem fogad el szívességet, a szolgálatokért tisztességesen fizet.
10. A cserkész testben és lélekben tiszta
A tizedik törvény első gondolata magától értetődő. A cserkész civilizált ember, ennek minden tisztálkodási szokásával. Azaz naponta reggel mosakodik, este zuhanyoz, vagy fürdik. Kezét annyiszor mossa, ahányszor szükséges, de legalább minden étkezés előtt. Fogat most minden étkezés után, de legalább reggel és este. Heteként egyszer, esetleg kétszer hajat mos, a fiúk háromhetente a lányok másfél havonta vágatják, igazíttatják a hajukat. A lehetőségeknek megfelelően naponta cseréli fehérnemüjét, ha teheti, két egymás utáni napon nem veszi fel ugyanazt a pulóvert, ruhát, hagyja szellözni. Cipőjét hazaérkezéskor leveti, szellőzteti, naponta takarítja. Ha sportcipőben jár, annak betétjét hetente egyszer meleg vízzel és mosószerrel megmossa. Zokniját, harisnyáját, zsebkendőjét naponta váltja, mossa. A kamaszkorból kilépett cserkész módjával használja a kozmetikumokat, tudja, hogy ezek testidegen vegyi anyagokat is tartalmaznak, melyek nem mindig használnak a szervezetnek. Ismeri a kozmetikumok használati módját, tudja, hogy miként kell ezeket korához illő módon használni.
A törvény második része a lelki tisztaságot igényli a cserkésztől. Angol és román változataiban egyértelmübb a követelmény, ezek gondolatban, szóban, tettben követelnek tisztaságot. Itt csak két területére térünk ki a kérdésnek. Az egyik a nemi erkölccsel kapcsolatos. A 12-13 életév körül járó serdülő számára megdöbbentő élmény alakuló felnőttsége, nem is nagyon tud mit kezdeni ezzel. A mindennapi életben ezzel kapcsolatos információk felületesek, nagyon gyakran durvák, közönségesek, épp arra nem térnek ki, ami majd lényeges lesz a felnőttség során. Épp ezért fantáziálás és avatatlan személyekkel való csevegés helyett jobb, ha elolvas a cserkész egy korosztálya számára szakszerüen megírt felvilágosító könyvet. Az ilyenben nem csak a kérdés "izgalmas" vonatkozásait tárgyalják hozzáértő és a korosztályt jól ismerő orvosok, pszihológusok, de a serdülés veszélyeiről is őszintén szólnak. Nincs helye viszont a cserkészetben a két nem kapcsolatát közönséges élettani aktusra lefokozó szövegeknek, izléstelen tréfáknak, történeteknek, könyveknek, lapoknak, képeknek, s bár a csapatok vegyesek, fiú és lányőrsökből állnak, attól még az összeborulásnak, a párkapcsolatnak nem a cserkészfoglalkozások kell, hogy keretet biztosítsanak. Ha szexuális ponyva kerül az utunkba - folyóirat, könyv, tévéfilm bőven akad ilyen - menjünk el mellette közönnyel, felnőtt korunkban megtapasztaljuk majd, hogy az ilyen, alantas ösztönökre spekuláló fércmunkák ferde gondolkodású emberek elmeszüleményei, egészséges ösztönü embert legfeljebb elidegeníthetnek a felnőttség egyik alapjában tartalmas, az emberi élet kozmikus méretü fenntartását szolgáló isteni adományától, a lelki és testi szerelemtől.
Beszélhetünk viszont és beszélnünk is kell időnként az igazi szerelemről, ami több mint két ember érzéki, testi kapcsolata. Hogy erre később is ráérünkl? Ha nem hangzik el idejében az őszinte szó a szerelemről, helyét hamar az érzéki kapcsolatokról szóló pusmogás foglalja el! Nem szabad elfelejteni, hogy szóból ért az ember.
A szóbeli tisztaság alapdimenziója tartózkodás a nemiséggel kapcsolatos szövegektől és szövegeléstől. Éretlen kamaszok szokása olyasmiről beszélni, amiről halvány fogalmuk sincs. A cserkész nem tesz ilyesmit. Takarékos a szöveggel, amikor nincs mondanivalója.
A kérdés másik vonatkozása mindennapi beszédünk tisztasága. Ahogy egyetlen édesanyánk van, ugyanúgy anyanyelvünk sincs kettő. Épp ezért szeretnünk, őriznünk, védnünk, ápolnunk illik. Szóhasználatunk legyen választékos, irodalmi, törekedjünk a nyelvhelyességre. Alakíthatunk nyelvápoló, nyelvvédő kört, az Aranka György Társaság cserkészcsapatokat is befogad tagjai közé. Játszodjunk nyelvi játékokat, szokjuk, gyakoroljuk az anyanyelvi nyilvános megszólalást.
Kerüljük a keveréknyelv használatát, mikor magyarul beszélünk, igyekezzünk magyar szzvalkkal kifejezni magunkat, mikor más nyelven szólalunk meg, ne keverjük anyanyelvünk szavait beszédünkbe. Cserkészfoglalkozásokon, de azon kívül se használjunk úgynevezett diáknyelvi, nemritkán tolvajnyelvi szavakat, amilyenek például a csaj, kaja, pia, meló stb., még inkább kerüljük a durva, közönséges szavak, káromkodások használatát. Ez önellenőrzés, önfegyelem kérdése csupán. Egy szitokszó tizenöt térdhajlítás, vagy tíz fekvőtámasz, mondtuk ki az Apáczai csapatban még 1990-ben Gyergyószárhegyen és mondani se kell az esetleg vétőnek, hogy mi a kötelessége. Ilyenkor a régiek mosolyognak, ők már tudják, hogy a nyelvnek lehet parancsolni, hogy a tizedik törvényt be lehet tartani.
|